2015. december 11.

 

 

Kevés szebb ruhadarab van, mint egy új, jó minőségű, rámán varrott cipő. Az élet „tragédiája”, hogy a cipő a legnagyobb igénybevételnek kitett eleme ruhatárunknak. Cipel minket betotnon, parkettán, esőben, és ez előbb-utóbb meg is fog látszani rajta.

Ebben a leírásban nem arra keresem a választ, hogy megfelelő ápolással, sámfázással lehet-e ezen az „öregedési folyamaton” lassítani, hanem, hogy a sokféle cipő típus közül melyek azok, amik természetükből (kialakításukból) fakadóan kevésbé sínylik meg a hónapok, évek igénybevételét.

Arra a kérdésre, hogy hol törik meg a bőr az öltönycipőnkön, minden férfi –saját tapasztala alapján – tudja a választ: a lábujjak feletti részen, a cipő orrának pont a középtáján. Ez persze egyszerű anatómia, a járásunkból fakad, a lábujjaink hajlanak minden egyes lépéskor. (Meg a bokánk, de egy félcipő esetén ez szerencsére „érintetlen terület”.)

Sajnos, ebből a szempontból mindegy, hogy „fent” milyen a cipőnk: zárt-, nyitott fűzős, csatos, dupla csatos („monk straps”), stb. Ami az igazi különbséget fogja jelenteni, az nagyrészt az orr kialakítása, iletve kisebb részben a talp és annak varrása. A legerősebb varrások, mint pl. az angolok által kedvelt Goodyear- vagy a norvég varrás sajátosságukból adódóan kevésbé engedik a talp behajlását, így kímélik  a cipőnk felső részét.

A legtöbb férfi előnyben részesíti a „sima orrú” cipőket, ami leginkább egy darab bőrből kivágott („wholecut”) lábbelit jelent. Ebben persze lehetnek kisebb varrott vagy lyukasztott minták, de a lényeg, hogy egyetlen bőrfelület próbál ellenállni azigénybevételnek, komolyabb átvarrások és bőr átfedések (vagyis „plusz védelem”) nélkül.

 

A gyakorlatban minél több erős varrás („cap-toes”, norvég „split-toe”, vagy átfedő bőrréteg („half- vagy full-brogue”) van a cipőnk orrán, annál jobban bírja a gyűrődést (szó szerint!) Ráadásul az erős varrásvonalak jobban el is rejtik a bőr törését.

A legjobb bőrökből- és híres cipészetek által készített cipők persze valamivel ellenállóbbak, de használat során ugyanezekkel a „feladatokkal” szembesülnek.

A rövid lényeg, hogy ha szeretjűk a puritánul sima orrú cipőket, de gyűlöljük a rajtuk képződő ráncokat, akkor valahol komprumusszimot kell kötnünk a cpő típusának kiválasztásánál.

 

"Legérzékenyebbek":

 

Közepesen ellenállók:

 

Legellenállóbbak: